|
Ady Endre: A Gare de l'Esten
Reggelre n mr messze futok
S bomlottan srok valahol:
Most srni, nygni nem merek n,
Pris dalol, dalol.
n elmegyek most, hazamegyek,
Mr sziszeg, dohog a vonat,
Mg itt van Pris a szivemen
S elrnt az alkonyat.
Most ft bolond-sok lmom al
A fttys, barna szrnyeteg.
Holnap fehrebb n leszek-e
Vagy a svjci hegyek?
Holnap fehrebb n leszek, n.
Tli srkertek szele j,
Kldi mr a cskjait nekem
A magyar Temet.
h, az let nem nagy vigalom
Sehol. De mulni lehet.
Szp mulsok szent vrosa,
Pris, isten veled.
Az n htlen, beteg istenem
lje itt mindig vad tort:
A tzcsvs, felsges rm.
Dalolj, dalolj tovbb.
Tled hallja a zsoltrokat
E koldus, zrs, bs vilg
S az letbe belehazudunk
Egy kis harmnit.
Dalolj, dalolj. Idegen fiad
Daltalan tjra megy, szegny:
Koldus zsivajt a magyar g,
h, kldi mr felm.
Fagyos lehellet s hullaszag
Szll ott minden virg felett.
Eltkozott hely. Nekem: hazm.
A naptalan Kelet.
Mgis megyek. Visszakvetel
A sorsom. S aztn meghalok,
Meglnek a daltalan szivek
S a vad pzsma-szagok.
Meglnek s nem lesz mmorom,
Kinylok butn, hidegen.
Pris, te ris Dalol,
Dalolj mmort nekem.
Csipksen, forrn, illatosan
Csak egyszer hullna mg rem
S cskoln le a szemeimet
Egy prisi leny.
Az alkonyatban zengnnek itt
Tovbb a szent dalok.
Kivgtatna a vasszrnyeteg
s rajta egy halott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
