Kavics
Csermely alján ül a kavics,
ülnék ottan én magam is,
hűvös vízben, erdő mélyen,
nem a vacagtató télben.
Csillog rajta nap sugára,
víznek alján ki is látja?
Senki, mert homályos
a víz alja, s hínáros...
Papírsárkány
Fellegek tarka dísze a sárkány,
kék egek sivár mezein
madármódra száll.
Belekap egy fuvallat, viszi magasabbra,
míg nem egyszer csak
elszakad zsinórja.
A gyerekek csak nézik,
miként repül a messzeségig,
vissza nem is jön talán,
megtaláljuk majd a villanypóznán...
Birokra keltem a haraggal...
Birokra keltem a haraggal,
Harcoltunk ököllel, éles szavakkal.
De mire végre győztem volna,
Magamtól estem le a porba,
És ő csak taposott.
Szívemen, fejemen taposott.
Ingó talaj lábaim alatt
Látok mindent, de oly' messze vagy.
Lepel takarja merev testedet,
Úgy fáj: hiába kereslek.
Zörren a csont hűvös lepel alatt,
Igen, én is ott vagyok veled ,
Óh, mert már nem kell keresselek.
|