- Gratul�lok, dr�ga Bar�taim! Az egyezs�g ezzel megk�ttetett! – jelentette ki Pompeius, �s kezet r�zott velem, mint h� bajt�rs. M�r mindent elrendezt�nk, �s l�trej�tt a „H�rom F�rfi Sz�vets�ge” *. Ez alatt �rtend� Crassus �s Pompeius, akik hossz� id� ut�n v�gre �jra egym�s oldal�n k�zdenek a j��rt, �s persze j�magam, aki mindezekben t�mogatom �ket �s seg�ts�g�kre vagyok.

- M�r csak a meg�nnepl�s maradt h�tra! Ma az �n vend�geim vagytok

- K�sz�nj�k a nagylelk� aj�nlatod Julius, - sz�lt m�lt�s�gteljesen Crassus – de nekem ma nem �ll m�domban hozz�d l�togatni. De ne r�stellj�tek meg�nnepelni a sz�vets�get n�lk�lem!

- Semmi sz�n alatt, Bar�tom! – v�gta r� Pompeius – A h�rom f�rfi, az h�rom f�rfi. Nem egy �s nem kett�!

- Ugyan, uraim! Akkor most csak koccintsunk mindh�rmunk eg�szs�g�re, �s a triumvir�tus hossz� �let�re! R��r�nk m�g ezt m�skor is meg�nnepelni! – rem�ltem, siker�l lecsit�tanom �ket. Nem lenne szerencs�s, ha azonnal hajba kapn�nak valamin.

- Egyet �rtek Julius! – helyeselt Crassus. – Nos, ha megbocs�tanak uraim, nekem mennem kell. A holnapi viszontl�t�sra!

- Szerencse k�s�rjen! – b�cs�ztunk k�rusban Crassust�l. Ekkor eszembe jutott valami, ami m�r r�g�ta motoszk�lt a fejemben.

- Mondd csak, Pompeius – kezdtem, mikor ketten maradtunk a hivatali teremben – nem lenne kedved ma m�gis elj�nni hozz�m? Szeretn�m, ha megismern�d a csal�dom t�bbi tagj�t is, hisz’ Pompei�t m�r j�l ismered... Tekintsd ezt bizalmam jel��l.

- �, h�t persze, ha te magad invit�lsz! – felelte ny�jasan. – �gy tudom, Cornelia Cinna annak idej�n egy gy�ny�r� le�nnyal aj�nd�kozott meg. �r� lenn�k a legk�v�ncsibb. Hallottam, hogy gy�ny�r� teremt�s.

- Val�ban �gy van! Gy�ny�r�, ak�r az �desanyja volt, Isten nyugosztalja, mindenekfelett szeretett Corneli�m. Nos h�t, jer’ akkor velem, �s magad is l�thatod!

- Sz�ves �r�mest! – z�rta le v�g�l.

�tban otthonom fel�, a kocsiban ker�lt�k a politikai �gyek vitat�s�t, nehogy v�letlen�l �rt� f�lekbe jusson. Viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy esetleg bogarat �ltettem t�rsam f�l�be. �s mihez kezdek, ha beleszeret az �n egyetlen Juli�mba?

Nem k�rd�s: ha megk�ri, nem ellenkezhetek. De ha ez megszil�rd�tan� a k�zt�nk l�v� sz�vets�get? �h!

A homlokomat massz�roztam, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat, amik bizony igencsak fejf�j�st okoztak most nekem.

- Valami baj van? – k�rdezte Pompeius l�tv�n, hogy az arcomat melank�lia bor�tja el.

- Semmis�g, - feleltem egyb�l – csak egy kicsit megf�jdult a fejem. Hamar elm�lik. Rem�lem.

De a f�jdalom csak nem akart sz�nni. S�t! Egyre jobban hasogatott a fejem. Lehet, hogy csak a benne l�v� gondolatok fesz�tett�k t�l. Nem tudom.

Amint befordult a kocsi a h�zam udvar�ba, minden f�jdalmam egyszeriben megsz�nt, mert tudtam, hogy itt azok v�rnak r�m, akik mindenn�l fontosabbak: a csal�dom. Egy f�l �ve, hogy nem l�ttam Pandor�t, Pompei�t, �s persze az �n Juli�mat. Ak�rh�ny �ves is volt, nekem mindig az a kisl�ny maradt, akit sohasem neveltem �gy, ahogy engem neveltek, �s sajnos nem lehettem mellette annyit, amennyit akartam vagy �ppen kellett volna. Most m�r n�lk�lem is meg�llja a hely�t az �letben, ebben biztos vagyok. Er�s lelk�, okos �s talpraesett. M�g a legkomplik�ltabb esetekben is megtal�lja a megold�st. Szinte m�r k�sz feln�tt. Lesz�m�tva egy dolgot: szabad, mint az erd�k kecses �zei. Ha a k�teless�g b�kly�iban k�ne �lnie, nem b�rn� sok�ig. Ez�rt nem k�nyszer�thetem �rdekh�zass�ga, csak ha � is komolyan v�llalja. Egyszer mindennek elj�n az ideje. Majd egyszer.

---