III. Az idegen
- n gyztem! – kiltotta Pandora, mikor elrte a hts kaput.
- gyes vagy! Na, nyoms befel!
Remltem, hogy elbb sikerl hazarnnk, mint Apm. De tvedtem.
A dszes kocsi mr ott llt a kertben. Kiszllt belle kt frfi. Sziluettjk sszert, mintha egyms vllt tkarolva haladtak volna, vll-vllnak vetve, mint hsges, j bartok.
Az egyikk rnykt sszetveszthetetlensge vgett azonnal felismertem – Apm: Julius Caesar.
A msik frfi kilte rejtly volt szmomra. Valamivel magasabb volt, hangja rcesebb s szigorbb. Nevettek ugyan, de az nevetse nem volt igazi.
- Julia! Jssz mr? – trelmetlenkedett Pandora.
- Megvrom Lidit. Menj elre a Mamhoz, rendben?
- De ugye jssz majd te is? Itt van mg valaki!
- Tudom. Ne flj tle! Vagy ha akarsz, menj htul! Tudod, a titkos ton!
- Nlkled nem megyek oda eljk! Mamval se!
Htrasandtottam. Lttam, hogy Lidi ott kullog, mr csak pr mterre tlnk.
- Lidi mindjrt itt lesz. Vrjuk itt meg!
- Siess Lidi! – ordtotta.
Szegny Ldia, majd kikpte a tdejt, gy szaladt. Ht igen, a futs sosem volt neki val.
- Ksznm... hogy ... megvrtak! – mondta, kapkodva a levegt.
- Nincs mit. Itt van mg valaki, s Pandora fl bemenni.
- Nem flek! – duzzogta – Csak elvigyzatos vagyok az idegenekkel. Ahogy tantotttok!
- Ez nagyon helyes! – felelte Ldia. – De desapd vendge biztosan nem rossz ember.
- Most mr egyre jobban rdekel, hogy ki lehet az! Gyertek, menjnk be! t kell ltznnk. Ebben a koszos ruhban nem lehet a vendg eltt mutatkozni! – unszoltam ket, s bementnk a hts ajtn. Dl krl jrt az id, a nap bevilgtotta az egsz kertet s a bels udvart. A folyosk viszont rnykot adtak. Ezek rejtekben surrantunk fel az emeletre, a nyugati szrnyba, ahol a szemlyes lakszobink voltak. Pandora az anyja szobjba ment, n pedig Lidivel az enymbe.
Kivlasztottuk az egyik legelegnsabb tunikm *, s meztelen lbamra sarut hztam. Semmi perc alatt elkszlt Pandora is. Megfogta a kezem, s mr siettnk is le az udvarra, hogy kszntsk Apnkat s a klns vendget.
* Az kori Rmban nk s frfiak ltalnosan viselt, ingszer, a trd al r ruhadarabja.
Olvasd tovbb
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
